Petrovics Eszter Kodály-filmtrilógiájának második része a zeneszerző, zenetudós életének az I. világháborútól a Psalmus Hungaricus 1923-as bemutatásáig tartó időszakát dolgozza föl, a remekművet állítva a középpontba. A sorozat első részéhez hasonlóan a filmben a két főszereplő – Fekete Gábor színművész és Radnóti Róza zeneakadémista, akik ezúttal a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola növendékeit alakítják – egymással és különböző szakértőkkel zajló beszélgetéseiből, valamint a filmben felcsendülő zeneművekből tárul fel Kodály életpályájának e korszaka. A film végén, az alkotás csúcspontjaként teljes egészében elhangzik a Psalmus Hungaricus hangversenytermi előadása a mű az egykori ősbemutatójának helyszínén, a Pesti Vigadóban.

Az alkotás amellett, hogy bemutatja a korszak kiemelkedő zeneműveit, kitekint Kodály irodalmi érzékenységére is: a magyar költészet felé fordulására, saját publicisztikai munkáira és Móricz Zsigmonddal való kapcsolatára, szellemi és valós találkozásaikra. A filmben feltárul a mindenkit megrendítő történelmi események hatása Kodály életére és műveire, beleértve a meghurcoltatását, a Dohnányi-Bartók-Kodály hármas és Hubay Jenő konfliktusát, valamint a Psalmus Hungaricus keletkezéstörténetét, amely egyszerre reflektál a szövege alapjául szolgáló zsoltárfordítás Dávid-korabeli eseményeire, illetve az első világháború elvesztésére és a trianoni békeszerződésre.