A film egy megözvegyült anya főzéssel, takarítással, gyerekneveléssel és ügyintézéssel töltött, szigorúan beosztott idejét követi három napon át. A nő (akinek a neve, Jeanne Dielman, csak a címből és egy felolvasott levélből derül ki) azzal biztosítja megélhetését, hogy minden délután más-más ügyfelet fogad a lakásán, mielőtt a fia hazaér az iskolából. Jeanne számára a szexmunka is a hétköznapi rutin része.

A második napon, az aktuális ügyfél látogatása után Jeanne fegyelmezett viselkedése megváltozik. Vacsorakészítés közben túlfőzi a krumplit, majd a fazékkal kezében céltalanul bolyong a lakásban. Elfelejti rátenni a fedelet a porcelánedényre, amelyben a pénzét tartja, távozás után felkapcsolva hagyja a villanyt a szobában, kihagyja az egyik gombot a köntösén, és elejti a frissen elmosott kanalat. Ezek a furcsa változások egészen addig folytatódnak, amíg a harmadik napon meg nem érkezik az aznapi ügyfele. Az aktus után Jeanne felöltözik, egy ollóval leszúrja a férfit, majd csendben leül az ebédlőasztalhoz.

Az alkotást a szakma a mai napig remekműként, valamint a feminista filmek úttörő alkotásaként tartja számon. Cannes-i premierje után, 1975-ben egy Louis Marcorelles nevű kritikus „a filmművészet történetének első női mesterműveként” írt róla. A Brit Filmintézet 2022-es szavazásán a valaha készült legjobb filmnek választották.