Bár a hirosimai borzalmak után nehéz lenne félelmeinket megalapozatlannak minősíteni, Oliver Stone mindazonáltal kitart amellett, hogy az atomenergiát méltánytalanul becsmérelték, és amellett érvel, hogy nemcsak tiszta, bőséges és biztonságos, hanem talán az emberiség legígéretesebb reménye a közelgő éghajlati katasztrófa elhárítására.

Áramunk jelentős része még mindig földgáz- és kőszénégetésből ered. Mégpedig egyre többől! Ha nem csökkentjük a szén-dioxid kibocsájtásunkat közel 100%-kal, a világ súlyos károkat szenved. A probléma komolyabb, mint gondoltuk!

Egyértelmű, hogyan tudnánk a klímaváltozást megállítani. Atomenergiával. Kezdettől fogva arra kondicionáltak minket, hogy rettegjünk az atomenergiától – pont attól szorongunk, ami megmenthetne bennünket.

A félelmetes és a veszélyes nem azonos fogalmak. A kőszén veszélyes – több ember hal meg egy hét alatt kőszéntől, mint az emberiség valaha atomkatasztrófától! Az azonnal felmerülő kérdés – Mi történik a nukleáris hulladékkal? – elhanyagolható a klímaváltozás nagyságrendjéhez képest.

Az alkotás a 2022-es Velencei Biennálé versenyprogramjában szerepelt, és elnyerte a CICT-UNESCO Enrico Fulchignoni-díját.